Posztapokaliptikus disztópia magyar módra: 35 éves a Meteo

Közeljövő, Közép-Európa. Egy lerohadt metropoliszban az anyagias Berlioz, az erőember Verő és a meteorológus Felhőcske a gyors meggazdagodás lehetőségét kutatja. Nincs sok idejük, mert a negyedet lebontása ítélte a vezetőség, tervükbe pedig egy gyönyörű nő is bekavar…

A Meteo science fiction, azon belül disztópikus, poszt-apokaliptikus jövőfilm, műfaját tekintve igazi ritkaság a magyar filmtörténetben. Címe jelzi, hogy alkotóik saját korukról vázolnak fel helyzetjelentést, s bár a Meteo előkészítésekor Monory Mész András és Bereményi Géza még nem sejthette, hogy az 1988-ban leforgatott film bemutatója 1990-ben, egy alaposan megváltozott világban lesz, a benne ábrázolt, haldokló, fakó világ ráérez a szocialista rendszer közelgő összeomlására. A csak egyetlenegy nagyjátékfilmet rendező Monory Mész András a rendszerváltás utáni káoszból is felvillantott valamit, amikor a koszszürke, hidegkék metropolisz vezérlőelveként a gyors meggazdagodás délibábját nevezi meg. A Meteo azonban nem csupán a rendszerváltó korszak időkapszulája: a megbolonduló időjárással korunk klímakatasztrófáját is előrevetítette.

A film a korabeli underground zenék hangulatát is felhasználja: Felhőcskét a Kontroll Csoport egyik alapítója, Kistamás László játssza, az indusztriálisan merengő zenét a Trabantból, Balatonból, Európa Kiadóból ismert Másik János és Szemző Tibor szerezte, a bulijelenetben pedig a legendás Fekete Lyuk koncertjeinek levegője árad.