Felnövéstörténet a náci pokolból: 20 éves a Sorstalanság

Köves Gyuri átlagos zsidó kamaszfiú átlagos sorssal, Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal azután, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, majd bevagonírozzák és Auschwitzba, onnan pedig Buchenwaldba szállítják. Köves nem lázad a sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttek és gyerekek, flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegben, és sodródnak el mellőle. Ő pedig csak van, és megfigyel, amíg sok véletlennek és szerencsés vagy szerencsétlen fordulatnak köszönhetően haza nem kerül. Hisz nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl… – biztat a Sorstalanság, a Nobel-díjas Kertész Imre leghíresebb, önéletrajzi ihletésű regényének máig egyetlen filmes adaptációja.

Köves Gyuri pokoljárása lineáris narráció helyett epizódok füzéreként, mozaikszerű tablóként elevenedik meg a vásznon, a holokauszt egyetlen szereplő tragédiája helyett a körülötte örvénylő arcokból, életképekből, apróbb-nagyobb eseményekből bontakozik ki. Az epizódok valóságtól elemelt vizuális ábrázolása Pados Gyula operatőri munkájának, hangulata pedig az olasz mester Ennio Morricone zenéjének is köszönhető.

A filmdráma az akkor operatőrként már világhírű Koltai Lajos első rendezői munkája (egyetlen ilyen követte még azóta, a közelmúltban bemutatott Semmelweis), amely máig a magyar filmtörténet egyik legnagyobb szuperprodukciójának számít. Magyar–német–brit koprodukcióban készült 2,5 milliárd forintos költségvetésből, minden korábbinál nagyobb épített díszletben, minden korábbinál több beszélő szereplővel: 145 színész, mintegy 10 000 statiszta dolgozott a közel 100 fős stábbal a nagyjából 70 000 méter filmszalagra rögzített alkotáson.