A díjról

A 100 éves, első erdélyi magyar játékfilmről, a Sárga csikóról elnevezett életműdíjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület. Az egyesület a Sárga Csikó Díjjal évente tüntet ki egy-egy olyan személyiséget, aki munkásságával jelentős mértékben segíti vagy segítette a kezdő és a tapasztalt erdélyi filmesek pályájának alakulását. A díjat minden évben a Filmtettfeszt keretében adják át.

Az első, filmszalagon vágtató lovacskát a sepsiszentgyörgyi Vrabie Zsolt tervezte 2012-ben. Ehhez egy évvel később egy vaknyomással készült Sárga csikó-filmjelenet, Adorjáni Márta munkája társult. 2014-ben a trófea új alakot öltött: a filmszalag keretben vágtató csikó alakját Koncsag Ádám szobrászművész tervezte.

2016-ban a szobrocska ismét megújult, ezúttal a nagyváradi Jankó Szép Noémi készítette. Ugyanő tervezte a 2017-es és 2018-as „csikót” is, aki azóta egy kisebb társával érkezik a Filmtettfesztre: 2017-től a Filmgalopp oklevele mellé is jár trófea.

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet által támogatott szobrocskához 2015 óta pénzjutalom – 1 millió forint – társul az NMHH Médiatanácsa Magyar Média Mecenatúra Programjának felajánlásával.

Sárga Csíkó Díj 2018

Sárga Csikó Díj 2019

A díjat idén a Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró és tanár, Fekete Ibolya kapja.

A Balázs Béla-díjas Fekete Ibolya végzettségét tekintve magyar-orosz szakos nyelv és irodalom tanár, először filmes kiadványokat szerkesztett, filmkritikákat és tanulmányokat írt, majd forgatókönyvek (Falfúró, 1986; Mr. Universe, 1987) szerzőjeként került közelebb a filmgyártáshoz. 1989 óta készít dokumentumfilmeket, első nagyjátékfilmjét 1996-ban fejezte be. Chico című filmjével a legjobb rendező díját nyerte Karlovy Varyban 2001-ben. Legutóbbi rendezését, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet 2016-ban a Filmtettfeszt is műsorra tűzte. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, vendégtanárként viszont a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen is tanít, ahol több generációnyi diákot készített fel forgatókönyvírásból, emellett több erdélyi témájú dokumentumfilmet forgatott, például Böjte Csaba ferences szerzetesről (Utazások egy szerzetessel, 2004) és a csángók helyzetéről (Csángók, 2008).

Fekete Ibolya tiszteletére az 1996-os, Bolse Vita című első játékfilmjét vetítjük a Filmtettfeszten.

Sárga Csikó Díj 2018

A díjat 2018-ban a sokoldalú filmművész, operatőr, játék- és dokumentumfilmrendező, valamint fotográfus Sára Sándor kapta.

A Filmtettfeszt nem csupán gazdag filmográfiája és különleges alkotói egyénisége miatt tiszteleg előtte. 1993-tól Sára Sándor vezette a frissen létrejött Duna Televíziót, hét éven át volt elnöke az Erdély-szerte legnézettebb, magyar nyelvű tévécsatornának, amely a határon túli magyarság kulturális értékeinek a bemutatását tűzte ki célul. Sára szoros együttműködést alakított ki a Duna Televízió és az erdélyi témájú dokumentumfilmeket is gyártó Dunatáj Alapítvány között. Ő hívta életre a Duna Műhelyt, amely a Filmtett Egyesület nyári alkotótáborának állandó szervezőpartnereként több tucat fiatal erdélyi filmes szárnypróbálgatására biztosított lehetőséget. Bár a Duna Műhely az önálló Duna Televízióval együtt 2010-ben megszűnt, a szintén Sára Sándor által kezdeményezett, 2000-ben, magyarországi és határon túli magyar televíziósok-filmesek szakmai továbbképzésére létrehozott Dunaversitas Alapítvány ma is működik.

Az idén 85 éves Sára Sándor a nemzet művésze, Kossuth Nagydíjas és Balázs Béla-díjas, kiváló és érdemes művész, „intézmény, megkerülhetetlen idol [...]. Bár munkásságának alapja a filmművészet, hatása ugyanúgy iránymutató a történészek, mint ahogy az antropológusok, szociológusok, politológusok és egyéb bölcsész- és társadalomtudósok számára is” (Beretvás Gábor, Filmtett).

Sárga Csikó Díj 2017

A díjat 2017-ben dr. Pethő Ágnes, a Sapientia EMTE Fotó, film média tanszékének alapítója, vezetője és tanára kapta. Laudációját dr. Király Hajnal fogalmazta meg. A szöveg alább olvasható.

Pethő Ágnes, Sárga Csikó Díj, 2017

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bő egy hét alatt immár másodszor mutassam be Pethő Ágnes munkásságát tágabb, nemzetközi szakmai hallgatóság előtt. A másik a Budapesten megrendezett Contact Zones nevű nemzetközi konferencián történt, ahol plenáris előadóként, de kollégaként, mentorként, tanárként üdvözölhettük szinte mindannyian. Ez a mai alkalom azonban több szempontból is egyedülálló, ugyanis a Filmtettfeszt Sárga Csikó díját a díj történetében először egy intézményalapító, kizárólag elméleti szakember és nem utolsó sorban egy nő veheti át. Nem kell feministának lennem ahhoz, hogy kijelentsem, a filmes szakma férfiszakmaként van jelölve, amelyben a nők szerepe, megítélése gyakran sztereotipikus és előítéletes. Örvendetes módon, a budapesti konferencia egyik kerekasztal beszélgetésén is megfordult a helyzet, ugyanis ott két férfi elméleti szakember kérdezgette félénken Kocsis Ágnest és Oana Giurgiut, a jelenetet pedig Pethő Ágnes fotózta.

Már a budapesti eseményen is elmondtam, hogy Ágin kívül nem ismerek más olyan kutatót, aki ilyen hosszú időn át kitartott volna az érdeklődésénél, a filmelméletnél, és ezen belül is a filmes intermedialitás témájánál. Talán minden a gyerekkori álmokkal, vágyakkal kezdődött, amikor a kommunista szellemi éheztetés körülményei között a sokat lapozgatott festészeti albumok és hozzáférhető európai modernisták találkozása, a szépség ígérete egyfajta túlélés garanciája volt. Csíkszeredai művészeti középiskolai tanárként már oktatott filmet, Kolozsváron pedig, előbb a Babes-Bolyai Egyetemen, majd a Sapientia Egyetemen a szak alapítójaként oktat filmelméleti és filmtörténeti tárgyakat immár több mint 20 éve. Az intézmény szilárdságát, tudományos és nemzetközi láthatóságát állandó, általa vezetett rangos kutatási programok, valamint az éves, egyre nagyobb érdeklődést vonzó nemzetközi, angol nyelvű konferenciák biztosítják. A szak folyóirata, amelynek főszerkesztője, a filmes intermedialitás egyik meghatározó kiadványa, akárcsak könyve, a Cinema and Intermediality. The Passion for the In-Between is, amely, folyamatosan kap pozitív, gratuláló visszajelzéseket kollégáktól még a tengeren túlról is. Azt sem túlzás kijelenteni, hogy az eredetileg Északi kezdeményezésnek induló intermedialitás-társaság, a NORSIS nagyrészt az Ági-féle iskola miatt terjesztette ki nemzetközivé a hatáskörét.

Nem tudom, Ági, gondoltál-e már arra, vajon hol tartanál most szakmailag, ha máshová, nyugatabbra születsz. Gyanítom azonban, hogy a hatásod aligha lehetne nagyobb: víziód, munkabírásod, kitartásod sokunk életét meghatározta, mind az elméleti, mind a filmes, gyakorlati szakemberekét. Feltételezem, hogy ezért ért engem is a megtiszteltetés, hogy én adjam át a díjat: szeretném azt gondolni, hogy nem a korom miatt, én lévén talán a legidősebb tanítvány, aki az intermedialitással tartósan megfertőződött, hanem inkább mert a hatást tanúsítom, a távolról is működő közelséget, az együttgondolkodás iskolateremtő erejét. Bár többször más irányt vett az életem, ez az útravaló mindig adott volt és visszavonzott. Köszönöm, köszönjük Ági ezt az önfeláldozó munkát, a továbbiakhoz pedig, mintegy jelképesen egy „lovat adunk alád”. Gratulálunk és fogadd kérünk szeretettel az idei Filmtettfeszt életműdíját.

Sárga Csikó Díj 2016

A díjat 2016-ban Patrovits Tamás animációsfilm-rendező, egyetemi tanár, fesztiválalapító vette át, méltatását Balázs Zoltán fogalmazta meg.

Patrovits Tamás, Sárga Csikó Díj, 2016

Patrovits Tamás 1968-ban született Budapesten. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után 1994-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola animációszakán szerzett diplomát. 1991-ben három hónapot a Halas&Bachelor Stúdióban töltött John Halas-ösztöndíjjal. 2004-ben a MANIFESZT alapítótagja, az egyesület vezetője, 2005-től az ASIFA Hungary elnöke. Szerzői rövidfilmek, illetve televíziós és online sorozatok tervezése és rendezése mellett képregényeket, karikatúrákat, illusztrációkat, animációs főcímeket, szpotokat, reklámfilmeket is készít. Jelenleg az Illyés Művészeti Akadémia szakvezető tanára. 2012-ben Orosz Anna Idával közösen indították el a budaörsi Primanima Nemzetközi Animációs Elsőfilmfesztivált. Az elmúlt évtizedben rendszeresen tartott animációs foglalkozásokat Erdélyben, főképp a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti tanszékén. Évek óta visszatérő műhelyvezető a Filmtett Egyesület nyári alkotótáborában, útmutatása alatt több tucat fiatal erdélyi filmes végzett animációs ujjgyakorlatokat, vagy készített animációs rövidfilmet.

Sárga Csikó Díj 2015

A díjat 2015-ben Balogh Zsolt filmrendező, egyetemi tanár vette át. Jakab-Benke Nándor méltatása alább olvasható.

Balogh Zsolt, Sárga Csikó díjas filmrendező

Azért raktak ki ide erre a színpadra, hogy Balogh Zsoltról beszéljek. De én egoista leszek, mint a filmesek általában, és előbb saját magamról fogok beszélni. Arról, hogy ÉN mennyire szerettem Balogh Zsolt óráin ülni. Egyébként, hogy ne legyek annyira egoista, elmondom, hogy nem csak én szerettem, hanem – szinte – mindenki. És ezt teljesen empirikusan mértem fel: mondták az emberek. Például amikor pár hete kiposztoltam a facebookra, hogy az idén Balogh kapja a Sárga Csikót, annyi lálykot kapott az a bejegyzés, hogy a kiscicás-kisgyerekes-pucérnős posztok nem szoktak olyan sokat kapni. Nagyon sok ember örült tehát Balogh Zsolt díjának, és nagyon sok volt diákja érezte úgy, hogy ez egy megérdemelt dolog. Végre. Egy ország nyúlt a távirányítóért.

Nem mintha mindig minden óra zökkenőmentes lett volna: gyakran volt cirkusz, súrlódás, alkotói koncepciók ütköztek, főleg a tanár úr hatalmas cinizmusa ütközött a diákok késéseivel és lustaságával, de valahogy mindig győzött a józan ész és a békesség, és a film szeretete, és elkészült az alkotás, s a diák akarva-akaratlan elismerte, hogy a Baloghnak – mert ez volt a neve tanárként – biza igaza volt.

Bocsánat, hiszen úgy beszélek, mintha csak volt Sapisok ülnének a teremben, pedig létezik külvilág is – ezt a külvilágot pislogva, meglepetten próbáltuk befogadni egy-egy egészhétvégés, stúdióban töltött Balogh-session után az utcára kijövet. Összefoglalom hát, hogy ki ő, és miért kapja ezt a díjat. A Sapientia-EMTE kolozsvári filmszakáról talán hallottak elég sokan, ott voltunk diákok páran. Ez a filmszak enyhén szólva rögösen indult, az első félévben gyakorlati oktatás gyakorlatilag nem létezett, sírtunk is csomót otthon egyedül a párnánkba, aztán megérkezett Buglya Sándor tanár úr – aki már kapott egy Sárga Csikót – és átvette az irányítást. Végül első év végén, 2005 májusában magával hozott egy magas, enyén őszülő, de hihetetlen energiákkal rendelkező, alvás, kaja és akár víz nélkül is napokig beszélni – előadni – képes pasast. Ő volt Balogh Zsolt. Megismerkedtünk vele, aztán második évtől kezdve – tehát pontfix tíz éve! – tanítani kezdett minket, sapis filmszakosokat. Dramatugiára, színészvezetésre, forgatókönyvírásra – és még ki tudja, milyen tantárgynevek alatt tartotta a kurzusát (talán egyszer még irodalmi adaptációnak is hívták!), ami viszont igazából mindig ugyanazt fedte: magát Balogh Zsoltot, és az ő hihetetlen dramaturgiai érzékét, emberismeretét, ösztönzőképességét, és nem utolsósorban humorát. Ez a humor nagyon fontos malter volt a Balogh-féle téglák között, szinte mindent el tudott adni vele, még a szelíd, jóindulatú tanári, vagy atyai inzultust is. Volt olyan óra, amit végigröhögtünk, de ami ennél fontosabb: közben szinte észrevétlenül megtanultunk filmet csinálni, és a következő, már élesben történő forgatást sokkal magabiztosabban vészeltük át. Egyébként sokszor megjelent forgatásokon is, s egyetlen szemvillanással biztosított arról, hogy nyugi, minden rendben. Ilyenkor máris mindenki nyugodtabban rágcsálta a rántotthúst és döntötte be az Unicumokat.

Nagyon sokat köszönhet tehát neki a fiatal erdélyi filmes közösség, immár tíz éve jár le (vagy fel) fáradhatatlanul, hogy a szűz kicsi transzilván filmeskéket darabokra szedje, majd újra összeragassza forgatás előtt. Mert azt most már mindenki tudja, hogy mindig forgatás előtt esik minden szét, hogy aztán utolsó pillanatban csodával határos módon összeálljon, és be lehessen kiáltani az első „tessék”-et.

Bocsánat, hogy nem tértem ki egyéb Balogh-életrajzi elemekre, felsorolhattam volna párat a filmjei vagy a többszáz tévérendezése közül, néhányat a díjaiból, vagy azokból az iskolákból, ahol még a Sapientia mellett tanít vagy tanított, de még a magyar tévé főrendezői posztját sem említettem. Persze, fontos dolgok ezek, de számunkra nem ezek a legfontosabbak, hanem az, amit órán kaptunk tőle. Energiát, tudást, jókedvet, és talán ami a legfontosabb: barátságot.

Köszönjük szépen, Zsolt!

Sárga Csikó Díj 2014

A díjat 2014-ben Muhi András producer vette át, méltatását Felméri Cecília fogalmazta meg. A teljes szöveg alább olvasható.

Muhi András, Sárga Csikó díjas producer

Muhi András 1956-ban született, 1980-ban diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A Csepel Acél- és Fémművek jogi előadója, tanácsosa, jogi osztályvezetője volt 1980 és 1993 között, majd a vállalat vezérigazgatója 1993-tól 2000-ig.

2000-ben megalapította az Inforg Stúdiót, ahol producerként és stúdióvezetőként dolgozott. 1999-ben pályázott először a Magyar Mozgókép Közalapítványnál, és 2000-ben már öt kisfilmmel robbant be a 31. Magyar Filmszemlén, ezek közül az Aranymadár és az uristen@menny.hu díjakat nyertek. Az Inforg Stúdió az ezt követő több mint egy évtizedben a magyar kortárs filmes világ egyik vezető résztvevője maradt. Muhi András produceri munkássága széleskörű, az alapítás óta a stúdió körülbelül 20 játékfilmet, 100 rövidfilmet, 80 dokumentumfilmet és 10 animációs filmet készített és vett részt azok készítésében. Közülük sok film gyakori résztvevője és nyertese rangos nemzetközi filmfesztiváloknak minden műfajban és legalább 30 filmmel szerepelt A kategóriás fesztiválon, körülbelül 20 rendezővel. Az egyik legfrissebb siker, hogy Fliegauf Bence Csak a szél című filmje Ezüst Medve díjat nyert a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Az Inforg jól csengő márkanév lett, Muhi producersége pedig védjegy: ami nála készül, arra figyelni kell – írja róla a Filmvilág. Muhi András az Európai Filmakadémia tagja 2007 óta, többszörös produceri díjas, Balázs Béla-díjas producer.

Az ő produceri munkájának köszönhető a rendszerváltás óta elkészült három erdélyi magyar nagyjátékfilm egyike, a Bahrtalo! is, az ő produceri nevéhez kötődik az elmúlt évek erdélyi filmes díjainak és fesztiválsikereinek a legnagyobb része, és az, hogy több erdélyi film is kijutott A kategóriás fesztiválokra (Karlovy Vary, Locarno, Varsó, Mar del Plata, AFI Fest), sőt, a Bahrtalo!Cinemas Label díjat is nyert. Az erdélyi kortárs film tehát nagyon sokat köszönhet neki, bár András soha nem az anyaországi romantika és az „édes Erdély” jegyében vette a szárnyai alá az erdélyi filmeket.

Muhi András nem csak a finanszírozás megszerzése, a nemzetközi kapcsolatok és a film technikai gyártása szempontjából hozzáértő, hanem művészi szempontból is érzékeny producer, aki a film elkészülésének minden fázisában értékes, helytálló véleményt tud mondani az éppen készülőben levő filmről, és ez igen gyakran nagy segítség a rendezőknek. András a saját szűrőjén keresztül, mindig az értéket keresve, a nemzetközi trendek ismeretében és figyelembevételével választja ki a filmeket, amelyekben részt akar venni, dönt, ad tanácsot, és főként támogatja a rendezőket, akikkel dolgozik, és a hozzáállása mindig nagyvonalú és értékközpontú.

Lakatos Róbert, Bertóti Attila és én sokat köszönhetünk Andrásnak a pályánkon való elindulásért és haladásért, de nem csak mi. Néhány évig a sapientiás diákok is tanulhattak tőle, ugyanis András elvállalt egy produceri tantárgyat a Sapientia EMTE Film-fotó-média szakán.

És hogy András további erdélyi kötelékeiről is szó essen, minden évben ellátogat a marosvásárhelyi AlterNative filmfesztiválra, amely neki és családjának is az egyik kedvenc fesztiválja, de az utóbbi években gyakran megfordul Kolozsváron is különféle rendezvényeken, és ilyenkor soha nem hagyja ki itteni kedvenc ételét, a spenótot a Bulgakovban.

Sárga Csíkó Díj 2014

Személy szerint őszintén és örökre hálás maradok Andrásnak, amiért befutott producerként esélyt adott nekem és támogatott akkor, amikor nagyon kezdőként a leginkább szükségem volt arra, hogy esélyt kapjak, és hogy támogassanak.

Sárga Csikó Díj 2013

A 2013-as díj tulajdonosa Buglya Sándor filmrendező, producer, egyetemi tanár. A laudációt Zágoni Balázs mondta.

A díjátadó ünnepség végén a Juhász Ágota rendezte Nászidő című, 13 perces, 2007-ben készült dokumentumfilmet vetítettük. A film producere Buglya Sándor, aki szervezői kérdésünkre így fogalmazott: „Ez a film rám is hasonlít.”

A laudáció teljes szövege alább olvasható.

Buglya Sándor, Sárga Csikó díjas filmrendező

Tavaly adta át először a Filmtett a Sárga Csikó díjat. Akkor egy producer kapta, idén egy orvosnak adjuk...

Valóban, idei díjazottunk a gimnázium befejezése után orvosi pályára lép – 1970-ben általános orvosként diplomázik, de már egyetemi hallgatóként beszippantja a film.

1965-től független filmesként tevékenykedik, előbb a Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ) főtitkára, később elnöke, majd örökös tiszteletbeli tagja, később pedig az UNESCO Union Internationale du Cinéma Non Professionel elnökségi tagja.

Ezzel párhuzamosan felvételizik a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol operatőri, valamint film- és tévérendezői oklevelet szerzett. 1983-tól kezd tanítani, előbb a budapesti Színház- és Filművészeti Egyetemen és a Klagenfurti Egyetem Média fakultásán. Ezután olyan állomások következnek, mint a Szent István Egyetem, a Pázmány Péter Egyetem, a Dunaversitas. S végül, hajszálpontosan tíz évvel ezelőtt itt Kolozsváron, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a Fotó-, film-, média szakon vizuális nyelvet, operatőri, produceri, rendezői és dramaturgiai ismereteket tanít.

Alkotóként, tehát rendezőként és operatőrként több mint 400 rövid-, kísérleti, animációs és oktató-, dokumentum- és játékfilmet, valamint televíziós műsort jegyez. Producerként előbb a Movi, a Duna Televízió, a Fórum Film majd a Dunatáj Alapítványnál több mint 350 film útját egyengeti.

Több tisztségét még nem is említettem, amint az általa írt számos filmművészeti, szakmai tanulmányt sem.

Személyesen tanári és produceri minőségében is alkalmam volt közelről megismerni őt. Szemtanúja voltam annak, ahogy az első években a Sapientia eszköztára egyik napról a másikra mennyit gazdagodott: egy-egy kamerával, vágóval, hangfelszereléssel, különösen azokon a napokon, amikor ő megérkezett Budapestről.

A Román Nemzeti Filmközpontban fültanúja voltam olyan beszélgetéseknek, amelyekben az első sapientiás évfolyamokat dicsérték azok a tanárok, akik államvizsgáztatták őket. Elhangzott, hogy mennyit tudnak, és hogy jó történetekkel, erős operatőri munkával, igazi filmre forgatott alkotásokkal jönnek. Csak arról nem volt szó, hogy mekkora szerepe van mindebben a mai díjazottunknak.

Láttam, hogy mennyi mindent csinál egyszerre. És egy napon őszinte kíváncsisággal és leplezetlen irigységgel kérdeztem tőle, hogy „ezt hogy csinálod? hogyan tudsz egyszerre ennyi mindenre figyelni?” Mire csodálkozva rám nézett és csak annyit mondott: „Én egyszerre mindig csak egy dolgot csinálok.” És a látszólag banális mondatban benne volt az az osztatlan figyelem és szeretet, amivel minden diákjára és minden alkotójára oda tudott figyelni. Számára mindig csak egyvalaki létezett: az, akivel éppen beszélgetett, akinek segített.

Számos kitüntetést kapott, s talán ezek közül a legkevésbbé fontos az, hogy Perőcsény díszpolgára lett. De megyőződésem, hogy a perőcsényiek ezt másként gondolják, s lehet, hogy maga a díjazott is másként vélekedik erről. A marosvásárhelyi AlterNative Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál díjazottja, az Erdélyi Magyar Filmszövetség tiszteletbeli tagja, a Magyar Filmszemlén produceri díjat kapott, emellett Csokonai és Balázs Béla díjas. A díjak általában statikus, méltóságteljes kis szobrok. A Sárga Csikó egy dinamikus, vidám, fiatalos díj. Olyan mint te magad.

Kedves Bulya Sándor, arra kérlek, hogy vedd át ezt a díjat, szerény köszönetként azért, amit az erdélyi filmért tettél és teszel a mai napig.

Sárga Csikó Díj 2012

A díjat először Durst György vette át 2012-ben. A laudációt Zágoni Balázs mondta, a teljes szöveg alább olvasható.

Durst György, Sárga Csíkó díjas producer

2012-ben először adja át a Filmtett Egyesület a Sárga Csikó Díjat egy olyan személynek, aki rendkívül sokat tett az erdélyi magyar filmgyártásért. Jövőre lesz száz éves az első erdélyi játékfilm, a Sárga csikó. Érdekes dolgokat veszünk észre, ha megnézzük mi változott száz év alatt.

Akkor fontos volt az erdélyi táj és mindaz, ami a külfüldiekre egzotikumként hatott az erdélyi valóságból. Akkor is szükség volt a külföldi segítségre, és akkor ez Párizsból érkezett. Akkor, a forgatás alatt meghalt egy színésznő – ebből a Kőműves Kelemen-i fordulatból hál’Istennek nem lett hagyomány. A filmet egész Európában vetítették, sőt távol-keleten is forgalmazták.

Mi van ma? Az egzotikum, a jellegzetesen erdélyi ma is nagy téma, bármit is jelentsem ez. És egyre világosabb, hogy az újabb és újabb generációknak ez mást jelent, mint fenyveseket és székely népviseletet. Ha finanszírozásról van szó, ma nem Párizsra tekintgetünk, hanem Budapestre, Bukarestre, esetleg Brüsszelre. A színésznők és színészek általában túl szokták élni a forgatást. A filmet – ha minden jól megy – meg lehet nézni a Duna Tévén. És a Filmtettfeszten. Távol-keleten nem, viszont szerény vigaszként ott szerelik össze a kamerákat, amelyekkel forgatunk.

Noha rengeteg kópia készült a Sárga csikóból, a film mégis elveszett, ma egy rövid töredékét ismerjük csupán. Mit fog megmaradni a mai erdélyi filmekből száz év múlva? Amiket rozoga merevlemezeken, karcolódó DVD-ken őrzünk? Csak Isten tudja.

A száz évvel ezelőtti erdélyi filmnek volt egy megszállott patrónusa. Úgy hívták: Janovics Jenő. Ő üzletet látott akkor a filmben, és népművelést. Most, száz évvel később, lehet, hogy a népművelés tekintetében bizonytalanok vagyunk, de az üzletében nem. Tudjuk, hogy Erdélyben filmet készíteninem üzlet. Ha nem volna mégis néha egy-egy megszállott ember, akinek ez fontos, akkor nem lennénk ma itt, ebben a moziban.

De van legalább egy ilyen megszállott ember. Évtizedek óta utazik Budapestről Erdélybe. Alkotótáborokat és fesztiválokat jár végig. Erdélyi filmesek forgatókönyveit, filmötleteit, szösszeneteit és lila agymenéseit olvassa és hallgatja végig. Aztán megpróbálja lebeszélni őket a filmről. S ha ez nem sikerül, akkor teljesen melléjük, mögéjük áll. Nemcsak az anyagi forrásokat biztosítja, de ha kell, éjjel is dolgozik, stábot szállít a szántóföldre, ételt hord, alkudozik a helyi rendőrrel, lelket önt a stábtagokba, helyreállítja a rendező által eltaposott virágszálakat, csak hogy a film elkészülhessen.

S tette mindezt úgy, hogy közben Budapesten, a Duna Televízióban producerként napi nyolc-tíz órás munkát végzett. Döbbenet volt látni a több száz köszönőlevelet, amik akkor záporoztak, amikor be kellett fejeznie a Duna Műhelyben végzett munkáját.

De, ahogy valaki írta, az elmúlt tizenöt évet nem lehet elvenni. Mint ahogy a nagyon megérdemelt Balázs-Béla díjat sem, a Magyar Köztársasági Érdemrendet, a filmkritikusok díját, a Filmszemle-díjakat vagy a két cannes-i Arany Pálmát. Legkevésbbé pedig az öröm és elégedettség érzését sok-sok fiatal erdélyi filmes szívében, hogy filmjük elkészülhetett.

Kedves Durst György producer, kedves Gyuri. Ha van még hely a díjas polcodon, megkérlek, hogy jöjj ki és vedd át a Sárga Csikó Díjat!

Sárga Csíkó Díj 2012