„Ünnepelünk és pássz!” – Legendás klasszikusok a 26. Filmtettfeszten

„Ünnepelünk és pássz!” 40 éves az Egészséges erotika

A semmi közepén épült ládagyárban (amit a szereplők „ladagyárként” emlegetnek) pang az üzlet. A munkásnők rendületlenül gyártják a faládákat, de a készlet csak halmozódik az udvaron, nem nagyon kell senkinek. A gyár naplopásban jeleskedő igazgatója (és egyetlen férfi dolgozója) próbálja őrizni a tekintélyét, mérsékelt sikerrel. Egy nap simlis üzemi tűzoltó érkezik, és balesetvédelmi okokra hivatkozva rejtett ipari kamerák telepítését javasolja. Természetesen a női öltöző sem maradhat ki, ami végül fellendíti az eladásokat. Sorra érkeznek az üzletkötők, akik némi kukkolásért cserébe kamionszám rendelik a ládákat.

Tímár Péter első és egyben egyik legnézettebb nagyjátékfilmje a Kádár-rendszer végét bemutató, csípős szatíra, groteszk bohózat és az 50-es évek termelési filmjeinek a paródiája egyben. Az értelmetlen termelés és a tehetségtelen vezetők parodizálása mellett a hatalom erotikával kapcsolatos kétszínűségét is kigúnyolja. A filmet elképedve fogadta első, zártkörű vetítésén a cenzori testület, de néhány kritikus ajánlására végül az Egészséges erotikát bemutatták a Magyar Filmszemlén, ahol aztán rendezői és operatőri díjat is nyert. Ma kultfilmként, minden idők egyik legjobb magyar vígjátékaként tartjuk számon, számos szófordulata szállóigévé vált.

Az Egészséges erotika kolozsvári vetítésén és az azt követő közönségtalálkozón részt vesz a dörzsölt tűzoltót alakító Koltai Róbert. Vetítések a 26. Filmtettfeszten

„Fájdalommentes füllyukasztás.” 40 éves Szomjas György Falfúrója

Géza egy lakótelepi lakásban él a feleségével és két gyerekével. Munkába menet az egyik reggel a szomszéd lakásban meglát egy nőt. Aznap a munkahelyén ráborítja az asztalt a művezetőre, és kilép a gyárból. Feleségének azt mondja, eljött az ideje annak, hogy önálló vállalkozásba kezdjen, és elhatározza, hogy falfúró lesz. Vesz egy fúrógépet, és a lakótelepi lakások betonfalába fúrogatja a lyukakat, a megrendelő lakástulajdonosok igénye szerint. A megrendeléseket a presszóban veszi fel, ahol sok kismama üti el az időt…

Szomjas György filmszatírája a 80-as évek Budapestjének panelrengetegében elhelyezett remek látlelet a Kádár-korszak alkonyáról. A rendszer szemet huny a maszekolás fölött, Géza pedig ütött-kopott terminátorként teszi-veszi az ütvefúróját, miközben a magánélete ugyanannyira működésképtelen, mint a vállalkozása. A vasbetonba nem könnyű szeget verni – a hétköznapok egyhangúságából sem egyszerű kitörni, ahogy egyébként a rendszer falán sem könnyű rést ütni. A panelházak végtelen betondzsungele önálló szereplőként fojtogatja a kisembert, maga a sztori pedig egy kísérleti film vizuális kreativitásával, mozaikszerűen áll össze a lakókkal készített, álriportfilmes interjúkból és a szerelmiháromszög-történet főszálának a töredékeiből. A párbeszédek huncut humora kizökkent a betonszürke földhözragadtságából – ennek is köszönhető, hogy a film ma is frissnek és izgalmasnak hat.

A Falfúró kolozsvári vetítésén és az azt követő közönségtalálkozón részt vesz egyik forgatókönyvírója, Fekete Ibolya. Vetítések a 26. Filmtettfeszten

„Mi, egyszerű emberek is megérthetünk valamit a halhatatlanságból.” Tarr Bélára emlékezünk a Werckmeister harmóniákkal

Csikorgó, igazi hideg van, hó nélkül az alföldi kisvárosban. Több százan állnak a főtéren, a cirkuszi sátor körül, hogy végre megláthassák az attrakciót, egy bálna kitömött tetemét. Jönnek mindenfelől. A környező tanyákról, az Alföld különböző zugaiból és az ország egészen távoli vidékeiről is. Néma, arctalan, rongyokba burkolódzó tömeg követi az otromba szörnyet. Ez a furcsa állapot – az idegenek megjelenése és a rendkívüli fagy – megzavarja a kisváros békésnek amúgy sem nevezhető rendjét. Az emberi viszonyok felborulnak, a történet ambíciózus szereplői úgy érzik, kihasználhatják a helyzetet, az amúgy is passzivitásra ítélt emberek pedig még nagyobb bizonytalanságba zuhannak. Az elviselhetetlenségig fokozódó feszültséget a bálna mögött lapuló, arctalan Herceg figurája robbantja fel. Puszta megjelenése is elegendő ahhoz, hogy elszabaduljanak a gyilkos indulatok. 

A Werckmeister harmóniák Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regénye azonos című fejezetének a filmadaptációja, az alkotópáros egyik főműve a Sátántangó és a Kárhozat mellett. Tarr évekig dolgozott rajta, régóta dédelgette már a filmtervet, mire egy berlini utcazenész személyében végre belebotlott története „szent bolondjába”. A forgatás a finanszírozási nehézségek miatt elhúzódott, többször leállt és újraindult, ezért a stáb is többször cserélődött. Az eredmény a rendezőóriás leginkább történetközpontú, ezért talán legkönnyebben befogadható filmje lett, és fájdalmasan szép zenéjének köszönhetően az üzenete is könnyebben átérezhető. A Tarrhoz méltó módon filozófiai síkon kiteljesedő alkotás több eleme – az egymásnak ellentmondó álhírek, a messziről érkező csőcseléktől tartó lakosság ábrázolása, a világvégevárás hangulata stb. – negyedszázad múltán is aktuális.

A Werckmeister harmóniák kolozsvári vetítésén és az azt követő közönségtalálkozón részt vesz a film zeneszerzője, Víg Mihály. Vetítések a 26. Filmtettfeszten