Történet
Egy lepusztult, sivár szobában egy haldokló ember van. Nem öreg, hanem beteg, és gyenge, ami miatt tolószékbe kényszerül. Kivágyik a tehetetlen testből, és egy tükörből kilépő látomásba kapaszkodik/ tartja itt, amiben lelke szabadon és épen tud mozogni, és nem köti / nem zárja be a betegség. Ebbe a mozdulatlanságba érkezik meg a halál, hogy elvigye. Az ember először kiszolgáltatott, magatehetetlen. Teljesen passzív a halállal szemben, mígnem összeszedi magát, és felveszi vele a harcot. Ez a küzdelem a halál közeli állapotban játszódik, ahol megszűnik a tér,a fizikai világ, és a test helyett a lélek harcol. Mivel az ember méltó ellenfélnek bizonyul, a döntés rajta áll: az életet választja, a teste börtönében, folyamatos vágyakozással, vagy társként tekint a halálra, és belemegy a táncba.
A történet az elmúlásnak ezt a három stációját dolgozza fel: kiszolgáltatottság, küzdelem, elfogadás. Mindegyik szakaszt az ember halálhoz való viszonyulása határozza meg. A halál figurája is ennek megfelelően jelenik meg: agresszorként, ellenfélként, illetve társként.
A Danse Macabre a kortárs tánc nyelvén beszéli el a történetet. A koreográfia tükrözi ember és halál kapcsolatát.
